[ Pobierz całość w formacie PDF ]
közeleg, mielQtt meglátom. Most viszont nem. Amikor
rájöttem, hogy valami jön, már kis híján, a nyakamon volt. A
tarkómon égnek álltak a pihék, és az a nyugtalanító érzésem
támadt, hogy a lélegzetem összekeveredik valaki máséval.
Megfordultam, és megpillantottam. NQstényhez képest nagy
volt, fehér bundája közönségesnek és sárgásnak tqnt a
napfényben. Alig néhány karcolással megúszta a vadászatot:
Hátracsapott füllel, félrebillentett fejjel végigmérte nevetséges
külsQmet.
Csss! mondtam, és nyitott kezem feléje nyújtottam, hogy
ami kevés megmaradt az illatomból, azt érezze. Én vagyok.
Undorral fintorgott, miközben lassan hátrált, és sejtettem,
hogy megérezte Grace illatát is a bQrömön. Tudtam, hogy így
van, hiszen érezni lehetett a szappanszagot a hajamon attól,
hogy az ágyában feküdtem, a kezemen, ahol hozzám ért.
A szuka szemében óvatosság villant, tükrözve emberi
vonásait.
Így volt ez velem meg Shelbyvel nem is emlékszem rá,
hogy volt-e olyan idQszak, amikor nem álltunk hadilábon
egymással. Én ragaszkodtam az emberi mivoltomhoz és a
megszállottságomhoz, ami Grace-t illette , akár egy fuldokló,
de Shelby szerette a felejtést, ami a farkasbQrrel járt. Persze
neki volt is mit felejtenie.
Ott a szeptemberi erdQben tisztelettel voltunk egymás iránt.
Shelby felváltva hegyezte a fülét felém és az erdQ felé, több
tucat hangot hallott, amelyek az én fülemet elkerülték, s az orra
is dolgozott, felderítette, hol jártam azelQtt. Azon kaptam
magam, hogy felidézem a száraz levelek érintését a talpamon
és az éles, gazdag, álmosító Qszi erdQillatot, amit farkasként
éreztem.
Shelby a szemembe nézett nagyon emberi gesztus volt,
tekintve, hogy a falkában magas rangom volt, ezért csak Paul
vagy Beck engedhette meg magának, hogy ilyen kihívást
intézzen felém és az emberi hangján hallottam a fejemben, amit
annyiszor kérdezett: Nem hiányzik?
Lehunytam a szememet, hogy ne lássam a pillantása
élénkségét, és ne érezzem farkastestem emlékét, és helyette
Grace-re gondoltam, aki a házban aludt. A farkaslétben semmi
sem volt ahhoz fogható, amit Grace keze jelentett a kezemben.
A gondolat azonnal dalszöveggé változott a fejemben.
Te vagy a második bQröm
nyaraim-teleim-Qszöm
Kikelet átkelni érted
se veszteség csodaszép, érzed?
Egyetlen pillanat alatt született meg, és a hozzá illQ
gitárfutamot is hallottam, s ezalatt a pillanat alatt Shelby eltqnt
az erdQben, akár egy suttogás.
Ahogy eltqnt, ugyanazzal a csendes titokzatossággal,
amellyel elQkerült, sebezhetQ állapotomra emlékeztetett.
Gyorsan a rejtekhelyhez indultam a ruháimért. Évekkel azelQtt
Beckkel darabonként cipeltük az öreg fészert a háza hátsó
udvaráról egy erdQmélyi tisztásra.
Volt odabent egy kályha, egy akkumulátor, és több mqanyag
láda az oldalukra írt nevekkel. Kinyitottam a dobozt, amelyen
az én nevem állt, és kivettem belQle a tömött hátizsákot. A
többi ládában étel volt, takarók, tartalékelemek felszerelés,
hogy megbújhassanak, míg arra várnak, hogy a többiek is
átváltozzanak , ám az én ládám meneküléshez volt
összekészítve. Minden, amit itt tartottam, azt szolgálta, segítsen
visszanyerni emberi formámat, amilyen gyorsan csak lehet, és
ezt Shelby nem tudta megbocsátani.
Gyorsan átöltöztem a több réteg hosszú ujjú ingbe meg
farmerba, és Grace apjának óriási gumicsizmáját is lecseréltem
a gyapjúzoknimra és kopott bQrcipQmre. Magamhoz vettem a
tárcámat, benne a nyári munkával keresett pénzemmel, és
minden egyebet visszagyqrtem a hátizsákba. Amikor
becsuktam a kunyhó ajtaját magam mögött, szemem sarkából
fekete villanást láttam.
Paul szóltam, de a fekete farkas, a falkavezér eltqnt.
Kételkedtem benne, hogy felismert: számára én is csak egy
ember voltam, a halványan ismerQs szagom ellenére. A tudás
valami megbánásfélét keltett a torkomban. Tavaly Paul
augusztus végéig nem változott vissza emberré. Idén talán
egyáltalán nem változik vissza.
Tudtam, hogy az én változásaim is meg vannak számlálva.
Tavaly júniusban változtam át, a tavalyelQtti tavaszhoz képest,
amikor még hó volt a talajon. Ez ijesztQen késQn volt. És idén?
Mikor kaptam volna vissza a testemet, ha Tom Culpeper nem
lQ meg? Nem is igazán értettem, hogyan adhatta vissza emberi
formámat ebben a hideg idQben az, hogy rám lQttek. Eszembe
jutott, milyen hideg volt, amikor Grace mellém térdelt, és a
nyakamra szorította azt a ruhát. A nyár már messze volt.
A törékeny falevelek ragyogó színei a kunyhó körül szinte
kigúnyoltak. Azt bizonyították, hogy ez az év nélkülem élt és
halt.
Hirtelen vérfagyasztó bizonyossággal értettem meg, hogy ez
az utolsó évem.
Az, hogy csak most találkoztam Grace-szel, nagyon gonosz
[ Pobierz całość w formacie PDF ]